HÚSVÉT, HÚSVÉTI SZOKÁSOK SZIGETBECSÉN 70-80 évvel ezelőtt
🌷Lerner Mária írása
Húsvét a kereszténység legfőbb ünnepe és 325 óta az első tavaszi holdtölte utáni vasárnap ünneplik. A keresztényeknek a húsvét Jézus feltámadásának ünnepe, és az új élet szimbóluma.
A húsvét előtti hétnek több neve van: nagyhét, passió hete, csendes hét. A hét virágvasárnappal kezdődik. Ekkor van a barkaszentelés. Virágvasárnap éneklik először a passiót a templomban. Mise után körmenet volt a faluban. Ez a körmenet jelképezte Jézus bevonulását Jeruzsálembe.
Az asszonyok a megszentelt barka egy részét a temetőbe vitték a sírokra, a többit hazavitték. Az ajtó felett a nádtetőbe szúrták, hogy megvédje a házat és lakóit a villámlástól. A néphiedelem szerint a megszentelt barkának gyógyító- és védőereje volt.
Jeles napok voltak a nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat, húsvétvasárnap és húsvéthétfő.
Nagycsütörtökön szóltak utoljára a harangok, azután elrepültek Rómába. Ezután a templomtoronyban kerepeltek. Ekkor odahaza tilos volt énekelni vagy lármázni.
A templomban a csengők elnémultak és a ministránsok a kereplőket rázták.
A kereplők hangja jól illett a lecsupaszított oltárhoz, amiről minden díszt, kelléket eltávolítottak.
A sötétlila leplek, amelyek a kereszteket, képeket letakarták gyászos hangulatot árasztottak a hideg templomban. A 6.osztályos fiúk feladata volt a szentsírhoz mohát gyűjteni, nekik kellett a szentsírnál őrt állni.
Nagypénteken egész nap szigorú böjtöt tartottak. Azt mondták: ma csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni.
Ezen a napon az emberek templomba mentek. A nagypénteki szertartás azzal kezdődött, hogy a pap a földre vetette magát, mint ahogyan Krisztus a keresztúton elesett. Egy keresztet részenként kitakart, háromszor énekelte: Íme a keresztfája. S ekkor énekelték másodszor a templomban a passiót.
Napközben meglátogatták a szentsírt, mentek „Herrgottpussln”. /Jézuscsókolás/ A gyerekek szívesen mentek többször is, mert akkor több húsvéti tojást kaptak.
Nagypénteken vagy nagyszombaton festették a tojásokat. A húsvéti ünnep a festett és díszes tojásokhoz szorosan kapcsolódik.
A tojás, mint a termékenység és a fejlődő élet szimbóluma már régóta ismert.
A néphit szerint a tavasszal, a természet újjáéledésekor tojt tojásoknak különleges ereje van, ezért használják a húsvéti tojásokat sokféle módon, és ajándékozzák egymást tojással. A húsvéti tojásokat a 13. század óta festik, a piros szín valószínűleg Krisztus vérét szimbolizálja.
A magyarországi németek a tojásfestéshez régen hagymahéjat, dióhéjat, fakérget használtak. Nagyanyáink a főtt tojást hagymahéjjal festették sárgára, világos- vagy sötétbarnára. A megfestett tojásokat szalonnadarabkával dörzsölték be, attól szép fényt kaptak.
A nagyszombat a tűz- és vízszenteléssel kezdődött. Néhány csepp szentelt olajat cseppentett a pap a keresztelőkútba mielőtt a kereszt jelét rárajzolta.
Régi szokás szerint ekkor keresztelték meg az újszülötteket. A templomkertben nagy tüzet gyújtottak, ami Júdás elégetését szimbolizálta. A fiúk a tűzhöz egy fadarabot (fabábut) vittek, ami egy hosszú botra volt felkötve. Boldogan kiáltották: szaladunk a Júdáségetésre. A fadarabot elszenesítették és hazafutottak vele.
Ekkor égették el a szenteltbarkát is. Hamuját a következő évi hamvazószerdáig megőrizték.
A reggeli misén amikor a „Glória” felhangzott és az orgona hangosan megszólalt, amikor a harangok zúgni kezdtek, szorongató érzés volt, oly erővel hangzott fel az élet győzelme a halál felett.
A harangozás alatt megrázták a gyümölcsfákat, hogy cserebogár ne bántsa és ősszel sok gyümölcsöt adjon. Az asszonyok egy fehér kendővel letakart tányéron sonkát, tojást, kenyeret vagy kalácsot vittek magukkal a templomba, hogy a pap megszentelje.
Ezen a reggelen mentek a fiúk /Ksundogssüler/ egy füles kosárral házról-házra és énekelték: Cegermandl ,zei mir gemand, mir smirn uns gern um ti Weiwel rum…
A szép énekért tojást és kalácsot kaptak ajándékba.
🐰Szombat délután a gyerekek fészket készítettek a húsvéti nyuszinak a szalmakazalnál. Azután el kellett bújniuk, hogy a nyuszit ne zavarják amikor a tojásokat hozza. Ugyanis a gyerekhit szerint a nyúl tojja a húsvéti tojásokat.
A húsvéti nyúl általában húsvét vasárnap reggel jött, vagy nagyszombaton a feltámadási körmenet után.
A feltámadási körmeneten este 6-kor mindenki ott volt. Ünneplőbe öltözve mentek a templomba. A körmenet élén egy fiú vitte a keresztet. Mögötte mentek a gyerekek, őket követték a férfiak. Azután vitte a templomatya a feltámadott Krisztus szobrát. Egy fiú vitte a húsvéti gyertyát.
A baldachin alatt, amelyet 4 férfi vitt, ment a pap a szentségtartóval. A ministránsok közül 1 mindig csengetett a körmenet alatt. A baldachin előtt és mögött vitték a nagylányok a zászlókat. Mögöttük ment a fúvószenekar és utánuk az asszonyok. Lassan, énekelve mentek a falu körül. Az útkereszteződéseknél a pap áldást osztott. Amerre a körmenet elhaladt, az ablakokban virágok voltak és gyertyák égtek. A harangok zúgtak míg a körmenet visszaért a templomba. Addigra a szentsír zárva volt, virágokkal vették körül. A templomajtónál a zenészek a „Te Deumot játszották, mindenki énekelte: Grosser Gott wir loben dich”. /Téged Isten dicsérünk../
A feltámadás mindenki számára egy felemelő élmény volt.
A feltámadási körmenet után otthon az asztalt damasztabrosszal terítették le és ekkor ették meg a megszentelt sonkát.
Ezután, vagy másnap reggel szaladtak a gyerekek a fészekhez megnézni, hogy mit tojt a húsvéti nyúl.
Többnyire a fészkekben festett tojások és tojáscukrok voltak. Ez az ajándék akkoriban még nagy örömet okozott. Néhány tojás még langyos volt, akkor azt mondták a szülők: Nézzétek épp most volt itt a nyuszika. még melegek a tojások és a gyerekek ezt el is hitték.
Húsvétvasárnap volt a legnagyobb és talán a legszebb ünnep. A nagymisét 10 órakor tartották, amelyen kicsi és nagy, öreg és fiatal mind részt vett.
Ujjongva énekelték:” Entstanden ist der heilige Christ, Alle-,alleluja.
/Krisztus feltámadott alle-alleluja./
A mise után ünnepi ebéd következett.
Régen húsvéthétfő délutánján volt a tojásfutás /Eierlauf/
(Lerner Mária 1995-ben írt dolgozatának részlete. A történetet, szokásokat Lerner Ödönné mesélte el)