Közép-Európa szerte utak mentén, hidak lábánál, vízpartokon látható az a szobor, amely egy papot ábrázol, mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. A hidak szentje s a gyónási titok vértanúja ő: Nepomuki Szent János. Csehországban IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király pedig Jánostól akarta megtudni, mit gyónt neki a királyné. Mivel nem árulta el, börtönbe vetették és embertelen kínzásoknak vetették alá, majd megkötözve a Moldva folyóba dobták. Éjszaka csodás fényjelenség (öt csillag) jelent meg a víz fölött, jelezve, hol találják a holttestét. Jánost a prágai Szent Vid Székesegyházban temették el, sírja zarándokhellyé vált.

Német őseink az óhazából hozták magukkal a szent tiszteletét és választották a falu védőszentjéül. Hiszen Nepomuki Szent János óv a betegségektől, a tűzvésztől, az árvíztől, a vízimolnárok, hajósok, halászok védőszentje, a szép halál elősegítője. Tiszteletére szobrot állítottak a Petőfi utcában, ahol 2002 óta felelevenítjük azt az évszázados hagyományt, hogy a szent névestéjén /máj.16./ gyertyákat, mécseseket úsztatnak a vízen. Ez idézi fel azt a csodás fényjelenséget, amely János halálakor keletkezett. A megemlékező beszéd után a Szigetbecsei Zenebarátok Köre elénekli azt a régi német éneket, amelyet idős néniktől tanultunk meg, s tulajdonképpen János történetét meséli el. Majd következik az est fénypontja: a gyerekek csónakba ülnek és a Holtág közepén beteszik a vízbe kis sajátkészítésű tutajaikat. Visszatérve már lobog a máglya is, beragyogva a környéket, a távolban pedig, mint pici csillagocskák világítanak a vízen a mécsesek. Közben besötétedik és minden elcsendesedik. Csöndesen és a csodás élménytől meghatva tért mindenki nyugovóra.
Lerner Mária